A második sínap a kislányommal a hegy lábánál elfekvő városban hirtelen beköszöntő tavasz jegyében telt, mivel megsértődött a hóra  és a sílécre, ezért először fürödtünk az elég üres wellnesben, ahol miénk volt 4 kismedence mindenféle dögönyözéssel, masszírozó hullámokkal, ami egészen jól esett a tegnapi sípróbálkozás után. Aztán következett a virágszedés,szebbnél szebb lila, fehér, sárga virágokat találva, ami a hegyre gondolva nagyon furcsa volt, de el kellett fogadnom, hogy itt a tizenkét hónap című mesében vagyunk, ahol egyik évszakból mehetünk a másikba, és a hónapok cserélgetik egymást, és ülnek egy tűz körül tanakodva, hogy mi legyen, mi  Ezt azzal záruk, hogy egy kiskocsmába betértünk jó kis Laskót és bambit kérve, és a virágból ajándékot adtunk a pincérnőnek, akinek a nyelvet buzgón gyakorló kislányom szlovénul mondta hogy tessék, és köszönöm, erre még kapott egy nyalókát ráadásul. Így szövődik a népek közti barátság, gondoltam, és boldogan mentünk haza , ahol a még boldogabb teljesen kimerült kamaszgyerekeim fogadtak, miután 6 órán keresztül síeltek a nehéz , sőt legnehezebb pályák egyikén!  A lányom , aki otthon a lusta macskák királynője, sebesüléseit mutogatva lelkesen előadta a lehetetlen leküzdésének örömét, hogyan birkózott meg egyedül a meredek hegyoldallal, miután a bátyja már eltűnt mellőle, és neki lerepült sílécekkel a hóban csücsülve volt ideje filozofálni, hogy nincs mit tenni mint folytatni,  nekivágott és önmagát többszörösen felülmúlva jutott le a pálya végére.A fiam egy dublőrt meghazudtoló történetet adott elő esésről, bukfencről, hirtelen megtanult repülésről, féllábon síelésről, és az átbukdácsolás, és több tíz méteren tíz körömmel kapaszkodás és csúszás öröméről.Azt is elmondta, ahogy egy pillanatra megállt a idő, mint egy filmben mielőtt a gyors pörgés, esés elkezdődik, és rájön a főhős, hogy van értelme az életének, a küzdésnek.

Mitől ilyen boldogak ezek a gyerekek, gondolkodtam el, talán végre igazi kihívást éltek meg, testileg, lelkileg, és erre van igazán szükségük, és mi kis pótlékokkal etetjük őket, mint hogy menj már el iskolába, jaj, felelni fogsz, kész van a leckéd, hányast kaptál földrajzból, és ettől várjuk, hogy jaj de izgalmasnak érezzék az életüket, és megérezzék az igazi belső erejüket?

A harmadik nap nagy áttörés volt, a hó esni kezdett, felmentünk újra a márciusból a januárba, és a kislányom egy óriási elhatározással egy medve nagyságú profi síelő apuka térdei közt lecsúszott vagy tízszer, majd egy pillanat alatt megtanult a felvonón kapaszkodni, és végre velem is lemerészkedett, kis hóekével, elegáns slalomozással, és csodáltam amilyen természetességgel ezt csinálja. Ezzel a csendes hóeséssel búcsúzott el a hegy tőlünk, és indultunk haza, visszaváltozva normál gyerekekbe és anyukába.