Reggel a legkisebb fiam annyira "szédült", hogy botorkálva ment iskolába, szinte nekiment a falnak, erre apa utánament, megnézni mi van, én közben mindenféle pszichoszomatikus tüneteken gondolkodtam, mi is lehet ez: biztos a gonosz szőke démon tanítónéni semmisíti meg naponta, vagy ráolvassa mulasztásait minden percben, és hogy most már itt az ideje megmondani ezt szülői erőből . Megjön apa, mi van, beolvastál a gonosznak? Nem, csak elmentem az iskoláig, hogy nem fekszik e a gyerek az utcán.

Hú, ezt jól elintéztük, nyugtáztam, és próbáltam pozitív dolgokra gondolni, hogy elinduljon a nap valahogy..

Eszembe jutott az én jó kis gyerekkorom, amikor még nem az iskola kiszolgálószemélyzete volt a szülő, nagyjából a szüleim egyszer jártak egy évben az iskolában,a szülőin. A Ságvári Endre ált. iskola szép új szoc reál épület volt az új házunk mögött. Mi az iskolát hamar letudtuk, aztán gyerünk a játszótér, a bandával, és addig lógtunk ott amíg a szülők fél ötre hazaértek, szabályosan. Néha később, az még jobb volt. Anya néha a barátnőivel beült sütizni munka után, még bevásárolt és már sötétedett mire megjött. Rengeteget játszottunk szabadon, volt egy saját életünk, nem szóltak bele mindenbe a felnőttek.

Megjön délután a fiam, és megkérdezem, ma kedvesebbek voltak a tanárok, és megdöbbenve néz rám: anya, hogy feltételezheted ezt, ilyen nem fordul elő !  Persze, hogy leordította a fejünket az egyik tanár pedig felöltözve vártunk, hogy az udvarra mehessünk. Ja, az udvaron egyébként nem szédülök.

Ja, ott végre levegőhöz jut, gondoltam, megfejtve a pszichoszomatika rejtélyét.

Azon is töprengtem, hogy miért lesz minden intézmény olyan egyforma egy idő után, miközben félkézzel bedobáltam a mosnivalót a mosógépbe. Erről meg az jutott eszembe, hogy nagyanyám, akinél a gyerekkorom egy részét töltöttem, kedden mosott, de akkor egész nap, a kis tárcsás gépében, áztatott, berakta, kiszedte, kicipelte, az udvaron egy hosszú kötélre teregette a ruhákat szépen, aztán az időre bízta. Közben valahogy még főzött is egy jó kis levest, vagy a vasárnapi maradékot ettük, de megvolt a napja a vasalásnak is,akkor biztos nem főzött, mert az egész konyha egy nagy vasalószoba lett, az asztal letakarva pokróccal, lepedővel, és azon gyönyörűre vasalta nagyapa hosszú hálóingjeit, meg a dunnahuzatokat. Nekem ez néhány perc, és  a vasalást meg nagyon meggondolom, hogy belevágjak-e... 

Vannak barátnőim, akik szerint a legjobb sorozatnéző idő a vasalás, de én annyira nem tudok, hogy ha nem nézek oda, végképp reménytelen, hogy ne maradjon gyűrött az ing egyik fele. 

Na , megyek a nácikról tanulni a lányommal.