A hétvége a Mindenki Hazajön hétvégéje volt, ami iszonyú nagy boldogságot tud okozni.Csütörtökön már készülök, lélekben és testben, bevásárolunk, rengeteg kaját. Kitaláljuk mi legyen a szülinapos menü, két szülinap esik februárra, mi legyen mikor megjönnek , és mikor elmennek.
Egyik kedvenc családi fogás a gyömbéres tejszines karaj, aztán verhetetlen a csülök , és végül szójaszószos szűzérme.A marha sült barna mártással, most valahogy nem került fel a hétvégi listára, de az is lelkesedéssel tölti el a családot.A levesnek egy tárkonyos vadragut képzeltem, Krúdy módra.
Az első nagy fogás a csülök lett, amit az elsőként hazatérő lányommal 8 órán át készítettünk, szerinte előfőzve jobb, hát 3 órán át előfőztük, a legnagyobb fazékban, addig a negyedik fiammal, aki száznyolcvan centi és hatalmas vállai lettek a kenuzástól, kimentünk a piacra "egy kis zöldségért", amiből az lett, hogy mindent ami tavaszi, kívánatos és szines, megvettem, pár kiló alma, krumpli és alma társaságában, amit alig bírtunk hazacipelni, még ilyen remek segítséggel is.Addig a csülök főtt, majd áttettük tepsibe, és onnan sörrel locsolgatva bábáskodtunk felette, bekenegetve mustárral és mézzel. A késő este megérkezők örömére. Kinyitottuk a nagyasztalt, és onnan három napig szinte fel sem álltunk mellőle. Másnap a karaj gyömbéres tejszínes mártással, és mézes dióval töltött sült almával, vetélkedett a szójás sült szűzérmével, amit szines kaliforniai sült paprikával látványnak is gyönyörű volt, és addigra már tényleg mindenki, barátnőstül itthon volt.
Ezeket a pillanatokat szeretem a legjobban ülünk, sokan a nagy asztal körül, végtelen beszélgetésbe merülten, múlt és jelen közt csapongva, szövögetve a jövőt, és falatozunk. Itt az történt, hogy apa kínálta italokkal a hazatérőket, a szülinapozók köszöntése közepette, én próbáltam elmondani, hogy a két fogás külön értendő, és a fehér mártást ne keverjék a az aranybarna mártással, a z almát a paprikával, már késő volt, és mindenki felhalmozott amennyit bírt a tányérján, és boldogan elmerült benne, én ilyenkor már nem is vagyok igazán éhes, mert a látvány, az illatok, a többiek öröme is jól tart.A nagylányaim mint tökéletesen összeszokott főzőcsapat működünk együtt, mehetnénk főzőolimpiára együtt, annyira értettük egymást, mit kell csinálni, mikor kell zöldséget pucolni, beletenni, elkeverni, odébb tenni. A középső lányom nem egy konyha tündér, ő pedig a sütikért felel, neki jutott eszébe, hogy időben kezdjük el a csupa csoki tortát, mert jobb ha áll a hűtőben. A legkisebb lányom azt mondta, ő Hamupipőke volt egész nap, annyit segített, ez igaz is, takarított, fánkot szaggatott,ja ezt még pénteken sütöttünk, a francia hagyma leves után, és ki is sütötte., másnap az egész ünnepi, 12 fős terítéket ő tette fel, majd virágot helyezett el nagy gonddal, és szívószálas poharakat, igaz, hogy mondtam a sört nehéz szívószállal inni, de ha ő elhatározza, hogy mindenki kap szívószálat, hátakkor ez így is lesz. Csodás esténk volt, azt éreztem minden családi érzés és tudás itt adódik át,itt töltjük fel egymást. Hajnalig folytattuk.
És ma hivatalosan itthon maradt minden gyerek mert különleges nap van! Febr. 29, szökőnap, Oscar díjat nyert egy magyar film, és sztrájk van az iskolarendszer ellen. Anya sztrájkol.